ingerült

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ingerül (to become irritated) +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈiŋɡɛrylt]
  • Hyphenation: in‧ge‧rült
  • Rhymes: -ylt

Participle

[edit]

ingerült

  1. past participle of ingerül

Adjective

[edit]

ingerült (comparative ingerültebb, superlative legingerültebb)

  1. irritated, exasperated

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative ingerült ingerültek
accusative ingerültet ingerülteket
dative ingerültnek ingerülteknek
instrumental ingerülttel ingerültekkel
causal-final ingerültért ingerültekért
translative ingerültté ingerültekké
terminative ingerültig ingerültekig
essive-formal ingerültként ingerültekként
essive-modal
inessive ingerültben ingerültekben
superessive ingerültön ingerülteken
adessive ingerültnél ingerülteknél
illative ingerültbe ingerültekbe
sublative ingerültre ingerültekre
allative ingerülthöz ingerültekhez
elative ingerültből ingerültekből
delative ingerültről ingerültekről
ablative ingerülttől ingerültektől
non-attributive
possessive - singular
ingerülté ingerülteké
non-attributive
possessive - plural
ingerültéi ingerültekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]