mond

See also: Mond, MOND, 'mond, and mónd

Afrikaans

Etymology

From Dutch mond, from Middle Dutch mont, from Old Dutch mund, from Proto-Germanic *munþaz.

Pronunciation

• IPA^(key): [mɔnt]

• Audio:

  (file)

Noun

mond (plural monde, diminutive mondie)

1. (anatomy) mouth

Breton

Verb

mond

1. Alternative spelling of mont

Dutch

mond

Alternative forms

• mont (obsolete)

Pronunciation

• IPA^(key): /mɔnt/

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: mond
• Rhymes: -ɔnt

Etymology 1

From Middle Dutch mont, from Old Dutch munt, from Proto-West Germanic *munþ, from Proto-Germanic *munþaz.

Noun

mond m (plural monden, diminutive mondje n)

1. mouth

Derived terms

• de mond snoeren
• huidmond
• kindermond
• mond-en-klauwzeer
• mondbeschermer
• monddood
• mondelijk
• mondeling
• mondharmonica
• mondholte
• mondhygiëne
• mondhygiënist
• mondig
• mondopening
• mondspoeling
• mondvol
• mondvoorraad
• mondwater
• mondzorg
• naar de mond praten
• riviermond
• volksmond
• volmondig
• vuurmond

 

Descendants

• Afrikaans: mond
• Javindo: mon
• Negerhollands: mond, mon, mun, mont
  • → Virgin Islands Creole: mon, mout (dated)
• Petjo: mon
• Skepi Creole Dutch: mont

Etymology 2

From Old Dutch *munda, from Proto-Germanic *mundō.

Noun

mond f (plural monden, diminutive mondje n)

1. (obsolete) hand

Related terms

• monddood

Friulian

Etymology

From Latin mundus.

Noun

mond m (plural monds)

1. world

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *mënɜ- + -d (frequentative suffix).

• Note: The protoform is listed as *mᴕnɜ- (*monɜ-) on Uralonet.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmond]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: mond
• Homophone: mondd
• Rhymes: -ond

Verb

mond

1. (transitive) to say, tell (someone: -nak/-nek)

   Perfectives: elmond, megmond

2. (transitive, with meteorological phenomena) to forecast

Conjugation

conjugation of mond

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondok	mondasz	mond	mondunk	mondotok or mondtok	mondanak
		Def.	mondom	mondod	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondalak	―
	Past	Indef.	mondtam	mondtál	mondott	mondtunk	mondtatok	mondtak
		Def.	mondtam	mondtad	mondta	mondtuk	mondtátok	mondták
		2nd-p. o.	mondtalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. mondani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	mondék	mondál	monda	mondánk	mondátok	mondának
		Def.	mondám	mondád	mondá	mondánk	mondátok	mondák
		2nd-p. o.	mondálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. mond vala, mondott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	mondandok	mondandasz	mondand	mondandunk	mondandotok	mondandanak
		Def.	mondandom	mondandod	mondandja	mondandjuk	mondandjátok	mondandják
		2nd-p. o.	mondandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondanék	mondanál	mondana	mondanánk	mondanátok	mondanának
		Def.	mondanám	mondanád	mondaná	mondanánk (or mondanók)	mondanátok	mondanák
		2nd-p. o.	mondanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. mondott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondjak	mondj or mondjál	mondjon	mondjunk	mondjatok	mondjanak
		Def.	mondjam	mondd or mondjad	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondjalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. mondott légyen
Infinitive	mondani		mondanom	mondanod	mondania	mondanunk	mondanotok	mondaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	mondás		mondó	mondott	mondandó	mondva (mondván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of mond

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondhatok	mondhatsz	mondhat	mondhatunk	mondhattok	mondhatnak
		Def.	mondhatom	mondhatod	mondhatja	mondhatjuk	mondhatjátok	mondhatják
		2nd-p. o.	mondhatlak	―
	Past	Indef.	mondhattam	mondhattál	mondhatott	mondhattunk	mondhattatok	mondhattak
		Def.	mondhattam	mondhattad	mondhatta	mondhattuk	mondhattátok	mondhatták
		2nd-p. o.	mondhattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	mondhaték	mondhatál	mondhata	mondhatánk	mondhatátok	mondhatának
		Def.	mondhatám	mondhatád	mondhatá	mondhatánk	mondhatátok	mondhaták
		2nd-p. o.	mondhatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. mondhat vala, mondhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	mondhatandok or mondandhatok	mondhatandasz or mondandhatsz	mondhatand or mondandhat	mondhatandunk or mondandhatunk	mondhatandotok or mondandhattok	mondhatandanak or mondandhatnak
		Def.	mondhatandom or mondandhatom	mondhatandod or mondandhatod	mondhatandja or mondandhatja	mondhatandjuk or mondandhatjuk	mondhatandjátok or mondandhatjátok	mondhatandják or mondandhatják
		2nd-p. o.	mondhatandalak or mondandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondhatnék	mondhatnál	mondhatna	mondhatnánk	mondhatnátok	mondhatnának
		Def.	mondhatnám	mondhatnád	mondhatná	mondhatnánk (or mondhatnók)	mondhatnátok	mondhatnák
		2nd-p. o.	mondhatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. mondhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondhassak	mondhass or mondhassál	mondhasson	mondhassunk	mondhassatok	mondhassanak
		Def.	mondhassam	mondhasd or mondhassad	mondhassa	mondhassuk	mondhassátok	mondhassák
		2nd-p. o.	mondhassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. mondhatott légyen
Inf.	(mondhatni)		(mondhatnom)	(mondhatnod)	(mondhatnia)	(mondhatnunk)	(mondhatnotok)	(mondhatniuk)
Positive adjective			mondható	Neg. adj.	mondhatatlan	Adv. part.	(mondhatva / mondhatván)

In archaic or literary style, the long forms (with a linking vowel) are (were) common in the past tense, as well as in the present-tense conditional (even if it is short otherwise):

conjugation of mond

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondok	mondasz	mond	mondunk	mondotok	mondanak
		Def.	mondom	mondod	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondalak	―
	Past	Indef.	mondottam	mondottál	mondott	mondottunk	mondottatok	mondottak
		Def.	mondottam	mondottad	mondotta	mondottuk	mondottátok	mondották
		2nd-p. o.	mondottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. mondani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	mondék	mondál	monda	mondánk	mondátok	mondának
		Def.	mondám	mondád	mondá	mondánk	mondátok	mondák
		2nd-p. o.	mondálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. mond vala, mondott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	mondandok	mondandasz	mondand	mondandunk	mondandotok	mondandanak
		Def.	mondandom	mondandod	mondandja	mondandjuk	mondandjátok	mondandják
		2nd-p. o.	mondandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondanék	mondanál	mondana	mondanánk	mondanátok	mondanának
		Def.	mondanám	mondanád	mondaná	mondanánk (or mondanók)	mondanátok	mondanák
		2nd-p. o.	mondanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. mondott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondjak	mondj or mondjál	mondjon	mondjunk	mondjatok	mondjanak
		Def.	mondjam	mondd or mondjad	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
		2nd-p. o.	mondjalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. mondott légyen
Infinitive	mondani		mondanom	mondanod	mondania	mondanunk	mondanotok	mondaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	mondás		mondó	mondott	mondandó	mondva (mondván)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of mond

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondhatok	mondhatsz	mondhat	mondhatunk	mondhattok	mondhatnak
		Def.	mondhatom	mondhatod	mondhatja	mondhatjuk	mondhatjátok	mondhatják
		2nd-p. o.	mondhatlak	―
	Past	Indef.	mondhattam	mondhattál	mondhatott	mondhattunk	mondhattatok	mondhattak
		Def.	mondhattam	mondhattad	mondhatta	mondhattuk	mondhattátok	mondhatták
		2nd-p. o.	mondhattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	mondhaték	mondhatál	mondhata	mondhatánk	mondhatátok	mondhatának
		Def.	mondhatám	mondhatád	mondhatá	mondhatánk	mondhatátok	mondhaták
		2nd-p. o.	mondhatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. mondhat vala, mondhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	mondhatandok or mondandhatok	mondhatandasz or mondandhatsz	mondhatand or mondandhat	mondhatandunk or mondandhatunk	mondhatandotok or mondandhattok	mondhatandanak or mondandhatnak
		Def.	mondhatandom or mondandhatom	mondhatandod or mondandhatod	mondhatandja or mondandhatja	mondhatandjuk or mondandhatjuk	mondhatandjátok or mondandhatjátok	mondhatandják or mondandhatják
		2nd-p. o.	mondhatandalak or mondandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	mondhatnék	mondhatnál	mondhatna	mondhatnánk	mondhatnátok	mondhatnának
		Def.	mondhatnám	mondhatnád	mondhatná	mondhatnánk (or mondhatnók)	mondhatnátok	mondhatnák
		2nd-p. o.	mondhatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. mondhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	mondhassak	mondhass or mondhassál	mondhasson	mondhassunk	mondhassatok	mondhassanak
		Def.	mondhassam	mondhasd or mondhassad	mondhassa	mondhassuk	mondhassátok	mondhassák
		2nd-p. o.	mondhassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. mondhatott légyen
Inf.	(mondhatni)		(mondhatnom)	(mondhatnod)	(mondhatnia)	(mondhatnunk)	(mondhatnotok)	(mondhatniuk)
Positive adjective			mondható	Neg. adj.	mondhatatlan	Adv. part.	(mondhatva / mondhatván)

Derived terms

• amondó
• aszongya, (meg)aszonta
  (from eye-dialect forms)
• mondás
• mondat
• mondó → mondóka
• mondogat
• úgymond

 

(With verbal prefixes):

• alámond
• bemond
• belemond
• elmond
• ellentmond
• felmond
• fölmond
• félremond
• hátramond
• hozzámond
• kimond
• közbemond
• lemond
• megmond
• odamond
• rámond
• továbbmond
• utánamond
• végigmond
• visszamond

Expressions

• bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
• búcsút mond
• csődöt mond
• csütörtököt mond
• hálát mond
• igazat mond
• köszönetet mond
• nagyokat mond (or nagyot mond)

 

Further reading

• mond in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Limburgish

Noun

mond m (plural mond or monde)

1. (various Southeast Limburgish variants) Veldeke spelling of Mǫnt

Lombard

Etymology

From Old Lombard mondo, mundo, from Latin mundus.

Pronunciation

• (Milanese) IPA^(key): /mũːt/

Noun

mond m

1. world

Occitan

Alternative forms

• mound (Mistralian)

Etymology

From Old Occitan [Term?], from Latin mundus.

Pronunciation

• Audio:

  (file)

Noun

mond m (plural monds)

1. world (Earth; the third planet from the sun with respect to distance)

Related terms

• mondial

See also

• tèrra

Piedmontese

Etymology

From Latin mundus.

Pronunciation

• IPA^(key): /muŋd/

Noun

mond m

1. world

Related terms

• mondial

Further reading

• https://www.piemonteis.com/dizionario-piemontese-italiano.php?parola=mond

Romansch

Alternative forms

• mund (Rumantsch Grischun, Sursilvan, Sutsilvan)
• muond (Puter, Vallader)

Etymology

From Latin mundus.

Noun

mond m (plural monds)

1. (Surmiran) world

Yola

Etymology

The unetymological -d was probably by analogy with Redmond (“from Irish Réamoinn”).

Noun

mond

1. Alternative form of moone
   • 1867, GLOSSARY OF THE DIALECT OF FORTH AND BARGY:

     Halluf mond.

     Half moon.

References

• Jacob Poole (d. 1827) (before 1828) William Barnes, editor, A Glossary, With some Pieces of Verse, of the old Dialect of the English Colony in the Baronies of Forth and Bargy, County of Wexford, Ireland, London: J. Russell Smith, published 1867, page 44