tulajdonság

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tulajdon +‎ -ság (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtulɒjdonʃaːɡ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: tu‧laj‧don‧ság

Noun

[edit]

tulajdonság (plural tulajdonságok)

  1. property (attribute or abstract quality associated with an object, individual or concept)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tulajdonság tulajdonságok
accusative tulajdonságot tulajdonságokat
dative tulajdonságnak tulajdonságoknak
instrumental tulajdonsággal tulajdonságokkal
causal-final tulajdonságért tulajdonságokért
translative tulajdonsággá tulajdonságokká
terminative tulajdonságig tulajdonságokig
essive-formal tulajdonságként tulajdonságokként
essive-modal
inessive tulajdonságban tulajdonságokban
superessive tulajdonságon tulajdonságokon
adessive tulajdonságnál tulajdonságoknál
illative tulajdonságba tulajdonságokba
sublative tulajdonságra tulajdonságokra
allative tulajdonsághoz tulajdonságokhoz
elative tulajdonságból tulajdonságokból
delative tulajdonságról tulajdonságokról
ablative tulajdonságtól tulajdonságoktól
non-attributive
possessive - singular
tulajdonságé tulajdonságoké
non-attributive
possessive - plural
tulajdonságéi tulajdonságokéi
Possessive forms of tulajdonság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tulajdonságom tulajdonságaim
2nd person sing. tulajdonságod tulajdonságaid
3rd person sing. tulajdonsága tulajdonságai
1st person plural tulajdonságunk tulajdonságaink
2nd person plural tulajdonságotok tulajdonságaitok
3rd person plural tulajdonságuk tulajdonságaik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]