álmaim

See also: almaim and almáim

Hungarian

Etymology

álom +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlmɒjim]
• Hyphenation: ál‧ma‧im

Noun

álmaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of álom

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	álmaim
accusative	—	álmaimat
dative	—	álmaimnak
instrumental	—	álmaimmal
causal-final	—	álmaimért
translative	—	álmaimmá
terminative	—	álmaimig
essive-formal	—	álmaimként
essive-modal	—	álmaimul
inessive	—	álmaimban
superessive	—	álmaimon
adessive	—	álmaimnál
illative	—	álmaimba
sublative	—	álmaimra
allative	—	álmaimhoz
elative	—	álmaimból
delative	—	álmaimról
ablative	—	álmaimtól
non-attributive possessive - singular	—	álmaimé
non-attributive possessive - plural	—	álmaiméi