önérzet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From ön- (self-) +‎ érzet (sense).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøneːrzɛt]
  • Hyphenation: ön‧ér‧zet
  • Rhymes: -ɛt

Noun

[edit]

önérzet (uncountable)

  1. self-respect, self-esteem

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önérzet
accusative önérzetet
dative önérzetnek
instrumental önérzettel
causal-final önérzetért
translative önérzetté
terminative önérzetig
essive-formal önérzetként
essive-modal
inessive önérzetben
superessive önérzeten
adessive önérzetnél
illative önérzetbe
sublative önérzetre
allative önérzethez
elative önérzetből
delative önérzetről
ablative önérzettől
non-attributive
possessive - singular
önérzeté
non-attributive
possessive - plural
önérzetéi
Possessive forms of önérzet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önérzetem
2nd person sing. önérzeted
3rd person sing. önérzete
1st person plural önérzetünk
2nd person plural önérzetetek
3rd person plural önérzetük

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]