gyermeknyelv

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Etymology

[edit]

gyermek (child) +‎ nyelv (language)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɟɛrmɛkɲɛlv]
  • Hyphenation: gyer‧mek‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

[edit]

gyermeknyelv (plural gyermeknyelvek)

  1. baby talk, child language, childspeak (the language spoken by young children)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gyermeknyelv gyermeknyelvek
accusative gyermeknyelvet gyermeknyelveket
dative gyermeknyelvnek gyermeknyelveknek
instrumental gyermeknyelvvel gyermeknyelvekkel
causal-final gyermeknyelvért gyermeknyelvekért
translative gyermeknyelvvé gyermeknyelvekké
terminative gyermeknyelvig gyermeknyelvekig
essive-formal gyermeknyelvként gyermeknyelvekként
essive-modal
inessive gyermeknyelvben gyermeknyelvekben
superessive gyermeknyelven gyermeknyelveken
adessive gyermeknyelvnél gyermeknyelveknél
illative gyermeknyelvbe gyermeknyelvekbe
sublative gyermeknyelvre gyermeknyelvekre
allative gyermeknyelvhez gyermeknyelvekhez
elative gyermeknyelvből gyermeknyelvekből
delative gyermeknyelvről gyermeknyelvekről
ablative gyermeknyelvtől gyermeknyelvektől
non-attributive
possessive - singular
gyermeknyelvé gyermeknyelveké
non-attributive
possessive - plural
gyermeknyelvéi gyermeknyelvekéi
Possessive forms of gyermeknyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gyermeknyelvem gyermeknyelveim
2nd person sing. gyermeknyelved gyermeknyelveid
3rd person sing. gyermeknyelve gyermeknyelvei
1st person plural gyermeknyelvünk gyermeknyelveink
2nd person plural gyermeknyelvetek gyermeknyelveitek
3rd person plural gyermeknyelvük gyermeknyelveik

Derived terms

[edit]

See also

[edit]

Further reading

[edit]