legjobb

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

leg- +‎ jobb

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈlɛɡjobː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: leg‧jobb

Adjective

[edit]

legjobb

  1. superlative degree of : best

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative legjobb legjobbak
accusative legjobbat legjobbakat
dative legjobbnak legjobbaknak
instrumental legjobbal legjobbakkal
causal-final legjobbért legjobbakért
translative legjobbá legjobbakká
terminative legjobbig legjobbakig
essive-formal legjobbként legjobbakként
essive-modal
inessive legjobban legjobbakban
superessive legjobbon legjobbakon
adessive legjobbnál legjobbaknál
illative legjobba legjobbakba
sublative legjobbra legjobbakra
allative legjobbhoz legjobbakhoz
elative legjobból legjobbakból
delative legjobbról legjobbakról
ablative legjobbtól legjobbaktól
non-attributive
possessive - singular
legjobbé legjobbaké
non-attributive
possessive - plural
legjobbéi legjobbakéi
Possessive forms of legjobb
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. legjobbom legjobbjaim
2nd person sing. legjobbod legjobbjaid
3rd person sing. legjobbja legjobbjai
1st person plural legjobbunk legjobbjaink
2nd person plural legjobbotok legjobbjaitok
3rd person plural legjobbjuk legjobbjaik

Derived terms

[edit]
Expressions