provokatív

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: provokativ

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From English provocative.[1] With -ív ending.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈprovokɒtiːv]
  • Hyphenation: pro‧vo‧ka‧tív
  • Rhymes: -iːv

Adjective

[edit]

provokatív (comparative provokatívabb, superlative legprovokatívabb)

  1. provocative

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative provokatív provokatívak
accusative provokatívat provokatívakat
dative provokatívnak provokatívaknak
instrumental provokatívval provokatívakkal
causal-final provokatívért provokatívakért
translative provokatívvá provokatívakká
terminative provokatívig provokatívakig
essive-formal provokatívként provokatívakként
essive-modal
inessive provokatívban provokatívakban
superessive provokatívon provokatívakon
adessive provokatívnál provokatívaknál
illative provokatívba provokatívakba
sublative provokatívra provokatívakra
allative provokatívhoz provokatívakhoz
elative provokatívból provokatívakból
delative provokatívról provokatívakról
ablative provokatívtól provokatívaktól
non-attributive
possessive - singular
provokatívé provokatívaké
non-attributive
possessive - plural
provokatívéi provokatívakéi

Derived terms

[edit]

References

[edit]
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

[edit]