rendellenesség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

rendellenes +‎ -ség

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛndɛlːɛnɛʃːeːɡ]
  • Hyphenation: rend‧el‧le‧nes‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

[edit]

rendellenesség (plural rendellenességek)

  1. irregularity, anomaly
  2. disorder (in organs)
  3. malformation, deformation

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative rendellenesség rendellenességek
accusative rendellenességet rendellenességeket
dative rendellenességnek rendellenességeknek
instrumental rendellenességgel rendellenességekkel
causal-final rendellenességért rendellenességekért
translative rendellenességgé rendellenességekké
terminative rendellenességig rendellenességekig
essive-formal rendellenességként rendellenességekként
essive-modal
inessive rendellenességben rendellenességekben
superessive rendellenességen rendellenességeken
adessive rendellenességnél rendellenességeknél
illative rendellenességbe rendellenességekbe
sublative rendellenességre rendellenességekre
allative rendellenességhez rendellenességekhez
elative rendellenességből rendellenességekből
delative rendellenességről rendellenességekről
ablative rendellenességtől rendellenességektől
non-attributive
possessive - singular
rendellenességé rendellenességeké
non-attributive
possessive - plural
rendellenességéi rendellenességekéi
Possessive forms of rendellenesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rendellenességem rendellenességeim
2nd person sing. rendellenességed rendellenességeid
3rd person sing. rendellenessége rendellenességei
1st person plural rendellenességünk rendellenességeink
2nd person plural rendellenességetek rendellenességeitek
3rd person plural rendellenességük rendellenességeik

Further reading

[edit]