szolgalelkű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szolga (servant) +‎ lelkű, from lélek (soul) +‎ (adjective-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsolɡɒlɛlkyː]
  • Hyphenation: szol‧ga‧lel‧kű
  • Rhymes: -kyː

Adjective

[edit]

szolgalelkű (not generally comparable, comparative szolgalelkűbb, superlative legszolgalelkűbb)

  1. servile, obsequious
    Synonym: alázatos

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szolgalelkű szolgalelkűek
accusative szolgalelkűt szolgalelkűeket
dative szolgalelkűnek szolgalelkűeknek
instrumental szolgalelkűvel szolgalelkűekkel
causal-final szolgalelkűért szolgalelkűekért
translative szolgalelkűvé szolgalelkűekké
terminative szolgalelkűig szolgalelkűekig
essive-formal szolgalelkűként szolgalelkűekként
essive-modal
inessive szolgalelkűben szolgalelkűekben
superessive szolgalelkűn szolgalelkűeken
adessive szolgalelkűnél szolgalelkűeknél
illative szolgalelkűbe szolgalelkűekbe
sublative szolgalelkűre szolgalelkűekre
allative szolgalelkűhöz szolgalelkűekhez
elative szolgalelkűből szolgalelkűekből
delative szolgalelkűről szolgalelkűekről
ablative szolgalelkűtől szolgalelkűektől
non-attributive
possessive - singular
szolgalelkűé szolgalelkűeké
non-attributive
possessive - plural
szolgalelkűéi szolgalelkűekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]