szuggesztív
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From German suggestiv.[1] With -ív ending.
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
szuggesztív (comparative szuggesztívebb, superlative legszuggesztívebb)
- suggestive (tending to suggest or imply or relating to hypnotic suggestion; without any implication of romance or sex)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szuggesztív | szuggesztívek |
| accusative | szuggesztívet | szuggesztíveket |
| dative | szuggesztívnek | szuggesztíveknek |
| instrumental | szuggesztívvel | szuggesztívekkel |
| causal-final | szuggesztívért | szuggesztívekért |
| translative | szuggesztívvé | szuggesztívekké |
| terminative | szuggesztívig | szuggesztívekig |
| essive-formal | szuggesztívként | szuggesztívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szuggesztívben | szuggesztívekben |
| superessive | szuggesztíven | szuggesztíveken |
| adessive | szuggesztívnél | szuggesztíveknél |
| illative | szuggesztívbe | szuggesztívekbe |
| sublative | szuggesztívre | szuggesztívekre |
| allative | szuggesztívhez | szuggesztívekhez |
| elative | szuggesztívből | szuggesztívekből |
| delative | szuggesztívről | szuggesztívekről |
| ablative | szuggesztívtől | szuggesztívektől |
| non-attributive possessive - singular |
szuggesztívé | szuggesztíveké |
| non-attributive possessive - plural |
szuggesztívéi | szuggesztívekéi |
Derived terms[edit]
- szuggesztíven (or its variant szuggesztívan)
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading[edit]
- szuggesztív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN